Hírek

Fotó: Maja Hitij / Getty Images

 

Nia Ali számára felemásan alakult a 2022-es világbajnokság. Míg neki egy esés miatt már a 100 méteres gátfutás első körében véget ért a vb, addig élete párja, Andre De Grasse óriási hajrával vezette győzelemre a 4×100 méteres kanadai váltót.

A 33 esztendős Nia Ali példája tökéletesen megmutatja, hogy gyermekáldás után atlétaként is szépen helyt lehet állni. Első fia, Titus Maximus 2015-ös születése után pár hónappal előbb sikeresen megvédte világbajnoki címét fedett pályán, majd a riói olimpián ezüstérmes lett 100 méteres gátfutásban. 

Az akkor nemrég világra jött bébi Portlandben ellopta a showt anyukájától, aki vele  a karjaiban nyilatkozott nagyszerű teljesítménye után, és még a tiszteletkört is ily módon tette meg.

Az ő édesapja még nem Nia jelenlegi párja, Andre De Grasse, hanem a 2012-es ötkarikás játékokon ezüstérmes Michael Tinsley. 2018-ban már a kanadai világsztárral közös lányukként jött világra Yuri Zen. A gyermekvállalás megint “szerencsét hozott” neki, ugyanis a dohai világbajnokságon megnyerte a 100 méteres gátfutást. 12.34 másodperces idejével akkor bekerült minden idők tíz leggyorsabbja közé.

A 2021-es tokiói olimpia teljesen kimaradt neki, ugyanis Kenzo személyében Tokió előtt alig két hónappal megérkezett a harmadik baba is. Párja, De Grasse viszont ott volt az olimpián, és 200 méteren meg is nyerte az aranyérmet.

“Az, hogy anyukaként is helyt kell állnom, abban is segít, hogy jobb atléta legyek. Képes vagyok arra, hogy a szülőként szerzett élettapasztalataim a pályán is kamatoztatni tudjam. Gondolok itt a kitartásra és a türelemre. A legkisebb gyermekem újszülött, a legidősebb hét éves, így különböző dolgokra kell odafigyelnem.

A gyermeknevelési szokások folyton változnak, így nekem is oda kell figyelnem, hogy mindig tanuljak és kitaláljak valami újat” – mondta Nia Ali egy interjúban a 2022-es világbajnokság előtt.

A gyermekei hatalmas energiát adnak neki nem csak az edzésekhez, de a versenyekhez is. A hazai világbajnokságra készülve már márciusban futott egy 12.59-et, igaz 3.7 m/s-os hátszélben. Áprilisban ezt már normális szélviszonyok között is megcsinálta másodpercre pontosan. Ezután Európába átjőve Ostravában, Hengelóban és Rómában is a Top 3-ban végzett.

Már nagyon várta, hogy a 2016-os fedett pályás vb-címe után ismét hazai földön versenyezhessen nagy világversenyen. Hiszen az egész családja ott lehetett a Hayward Fielden, ami egy óriási motivációt jelentett neki. Azonban az álompárból egyértelműen De Grasse-nak sikerült jobban a megmérettetés, köszönhetően a 4×100-as kanadai váltó utolsó embereként bemutatott szédületes fordításának az USA-val szemben, aminek aranyérem lett a jutalma.

Ali számára ugyanezen a napon pár órával korábban vette kezdetét a világbajnokság, de nem tartott sokáig. Az első körben az utolsó előtti gátban megbotlott, majd elesett, így nem tudta befejezni a versenyt.

Kapcsolata a Gyulai István Memoriallal egészen a legelső, 2011-es versenyig nyúlik vissza, amikor még a Puskás Ferenc Stadionban 12.78-at futva a 2. lett. 2014-ben a 4. lett, majd 2016-ban nem sokkal a riói olimpia előtt megnyerte a legrangosabb magyar egynapost. 2017-ben a 7. helyen ért célba, majd 2019-ben 12.63 másodperces teljesítményével a 2. lett.

Ez utóbbi a legjobb időeredménye, amit hazánkban ért el. Könnyen lehet, hogy ennél is jobb kell majd augusztus 8-án ahhoz, hogy az olimpiai bajnokként a vb-n bronzérmet nyerő Jasmine Camacho-Quinn ellen legyen esélye. Két csalódott gátfutónő számára jelenthet apró vigaszt egy győzelem a Memorialon.