Hírek

A 110 méteres gátfutás bajnoki címvédője – a tervek szerint – indul a 10. Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon. Valdót az Amerikai Egyesült Államokban élő jegyesénél értük utol.

– Azt mondják, hogy az angolod már jobb, mint a magyarod. Igaz ez?

– Valóban gyakran már angolul gondolkodom, és egy-egy magyar interjú kapcsán picit keresgélnem kell a szavakat, de azért nem felejtettem el magyarul, és nem is fogok soha.

– Magyarországra olyan hírek érkeznek, hogy a tengerentúlon – bizonyos államokban – komoly a járványhelyzet. Hogyan tudtál készülni ilyen körülmények között New Yorkban?

– Itt március végéig tudtam használni a pályát, aztán mindent bezártak egészen június első napjáig. Ebben a kéthónapos időszakban is minden nap edzettem, csak nem pályán. Itthon felépítettem egy konditermet, és azokkal az eszközökkel tartottam karban magam. Gátazni a parkban lehetett, a többit pedig megoldottam betonon, ami tudom, hogy nem hangzik valami jól, de a szükség törvényt bont. Tehát nem volt elvesztegetett idő, mert a fedettpályás szezon végén mutatott formám megmaradt, már csak azt szeretném látni, hogy versenykörülmények között mit mutat az időt jelző óra.

– Úgy tudom, hogy kisebb baleset ért.

– Július 3-án megcsúsztam, és a sípcsontommal hárítottam el a nagyobb bajt, amit viszont tíz öltéssel kellett összevarrni, de a harmadik napon már gátaztam vele, elmúlt a fájdalom, azóta már a varratokat is kiszedték. Otthon nagyon megijedtek, de szerencsére már rendben vagyok.

– Ha már korábban említetted a fedettpályás szezont, arról eszembe jut, hogy az országos bajnokságon, 60 gáton legyőzted – a sérülése után először rajthoz álló – Baji Balázst, aki a honlapunknak azt nyilatkozta, hogy augusztus 19-én, Székesfehérváron, a Gyulai István Memorialon vélhetően le fogod győzni, mert duzzadsz az erőtől, és életed formájában vagy.

– Nagyon örülök, és megtisztelőnek tartom, hogy Balázs így látja, de még rengeteg munkát kell elvégeznem és fejlődnöm ahhoz, hogy olyan időket fussak, melyekkel elégedett lehetek. Az erő valóban – úgy tűnik, hogy – megvan, most erősebbnek érzem magam, mint a februári győzelmemkor. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy két hónapig nem tudtam pályán edzeni, így ebben még érzek némi elmaradást.

– Mikor jössz haza?

– A tervek szerint július 24-én utazom, és talán a Budapest Openen fel tudom mérni, hogy hol tartok. Aztán az országos bajnokságon és az Atlétikai Magyar Nagydíjon már – jó időben, remek körülmények között, kiváló ellenfelekkel – nagyon jó időket szeretnék futni.

– Milyen emlékeket őrzöl a Gyulai István Memorialról?

– Amikor legutóbb indultam, akkor sérüléssel, betegséggel küzdöttem, így nem tudtam jó eredményt elérni. 2017-ben 13.98-cal nyolcadik lettem. McLeod, Subenkov, Merritt elvert, és azt nagyon nem szeretem. 2018-ban pont ilyen idővel végeztem ugyanott, csak akkor Subenkov nyert Balázs előtt. Amikor Balázs nyert, akkor negyedik helyen végeztem, 13.85-tel, eddig ez volt a legjobb helyezésem. Szóval – miután három a magyar igazság – itt az ideje, hogy kirukkoljak valami különlegesen jó produkcióval.