Hírek

– Rutinos „gyulaisnak” számítasz, hiszen számos tanítványod indult, nyert, vagy helyezett volt az előző kilenc Atlétika Magyar Nagydíjon. Milyen emlékeket őrzöl ezekről a versenyekről?

– Minden atlétabarát nagyon örült, így én is, hogy újra minden évben megrendezésre kerülő kiemelkedő atlétikai viadalt szerveznek hazánkban. Még sokunkban élnek az emlékek a régi Budapest Nagydíjakról, ahol előbb édesapám, Németh Pál tanítványainak szurkolhattam, majd szerencsére nekem is megadatott, hogy a nemzetközi élmezőny legjobbjaival versenyezhessek. A Gyulai István Memorial ezt az érzést és izgalmat hozta vissza számomra. Most már edzőként ülök a lelátón…versenyzőként azért egyszerűbb volt! Ahogy visszaemlékszem, szerintem nincs olyan nemzetközileg jegyzett kalapácsvető, sem a hölgyeknél, sem pedig az uraknál, aki ne állt volna dobókörbe valamelyik Gyulai István Memorialon. Ez is mutatja, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a külföldi riválisainknak is fontos, hogy részt vegyenek a viadalon.

 

– 2012-ben, a londoni olimpia után – a többi érmessel, helyezettel együtt – Pars Krisztiánt is a Gyulai István Memorialon köszöntötték. Emlékszel arra a napra?

– A szervezők részéről hatalmas ziccer volt, hogy az olimpia után volt a rendezvény. Ezt teljes mértékben ki is használták, hiszen a sikeres olimpiai szereplés után az érmeseinket szinte szétszedték a szurkolók. Nagyon örültem és természetesen büszke is voltam arra, hogy édesapám több évtizedes munkája Londonban elérte csúcspontját, és Krisztián is a többi olimpia bajnokkal tehette meg a tiszteletkört a Népstadionban.

 

– Olyan világsztárok fordulnak meg évről évre a versenyen, akiket a magyar nézők jószerivel csak a televízióban láthatnak. Milyen viszonyt ápolsz a Wlodarczyk, Fajdek, Kozmus, Miller, Nazarov, Nowicki típusú kalapácsvetőkkel?

– A kalapácsvető-mezőnyben mindenki nagyon jó viszonyban volt és van is egymással. Ez talán abból is adódik, hogy a kalapácsvetés minden szempontból – szerencsére a Gyulai István Memorialon éppen pozitívan – diszkriminálva van. Az atlétikai élet mostohagyerekei vagyunk, így nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy haragban legyünk egymással.

 

– Úgy tudjuk, hogy Pars Krisztián is indul augusztus 19-én. Milyen formában van?

– Krisztián – a térdműtéte után – megpróbál újra a nemzetközi élmezőnybe jutni. Ehhez neki még kapóra is jött az olimpiai játékok halasztása, így nem kellett siettetni a rehabilitációját. 38 évesen már minden lépésre sokszorosan oda kell figyelni, hiszen egy újabb komoly sérülés már beláthatatlan következményekkel járna. Nagyon bízunk benne, hogy a Memorialon meg tudja közelíteni majd tavalyi legjobbját (75,97 m), vagy akár túl is szárnyalja azt.

 

– Halász Bence eredményeit is követjük. Egyre jobbak… Mire számítasz tőle a Gyulai István Memorialon? Mikorra várható a 80 méter?

– Bencében benne van a 80 méter…. bármikor képes arra, hogy túldobja. Ám aki már dobott ekkorát, az nagyon jól tudja, hogy ehhez mindennek klappolnia kell. Rengeteget dolgozott ebben az évben is, mindenben sokat fejlődött. A felkészülés sajnos elég zaklatott volt, és az elmaradó versenyek miatt szinte havonta újra kellett gondolni az eltervezett munkát. A legjobb formát augusztusi időszakra és szeptember elejére terveztük. Reméljük így is lesz!

 

– Gyurátz Réka stabilan dob, folyamatosan javulnak az eredményei, van már kvótája Tokióra. Abban az ütemben fejlődik, ahogy tervezitek?

– Rékának bele kell erősödnie a felnőtt mezőnybe, és ahogy látjuk a tendenciákat – a berlini Európa-bajnokságon a nyolcas döntősök átlagéletkora 29 év volt!!! – ez egyre későbbre tolódik mindenkinél. Még csak 24 éves, így számára tavaly, a kvóta megszerzése volt a fő cél, amit teljesített is. Neki is jól jött az olimpia halasztása. Jól is halad a felkészülésben, idén is túl van már a 70 méteren, és a késői versenyszezonban biztosan sokat fog még javulni. Szerencsés esetben akár az országos csúcs is veszélybe kerülhet.

 

– Többen – köztük külföldiek – említették, hogy előnyére változott a dobókör Székesfehérváron. Te miként látod?

– Nagyon gyors a centerpálya köre Fehérváron, és esőben már nem volt teljesen biztonságos a forgás benne. Tavaly, a pálya tulajdonosával és szervezőkkel egyeztetve, felsavaztuk a kört. Nem lett érezhetően lassabb, de így már esőben is optimális körülmények között dobhatnak a világ legjobbjai.

 

– A hazai versenyzők arról számolnak be, hogy olyan hangulatot teremtenek a szurkolók az Atlétikai Magyar Nagydíjakon, hogy szinte belehajszolják őket a jó eredménybe. Ezt tapasztaltad?

– Idehaza ez az egyetlen olyan verseny, ahol népes szurkolótábor előtt versenyezhetünk. Természetesen ez feldobja sportolóinkat is. Nekünk is az a tapasztalatunk, hogy ilyenkor jobban szoktak szerepelni az elvártnál. Kitűnő lehetőség ez atlétáinknak, hiszen világversenyeken is hasonló körülmények között kell majd teljesíteniük.

 

– Július 25-én, szombaton 17:00 órakor rendezitek a Németh Pál Emléknapot. Milyen programmal készültök?

– Már 12. alkalommal rendezzük emléknapunkat. A programból természetesen nem hiányozhat a kalapácsvetés sem. Délután kettőtől minden korosztály számára rendezünk versenyeket. A főprogramban 17:00 órakor állnak dobókörbe honi legjobb dobóatlétáink, a hagyományos páros kalapácsvető-verseny keretében. Itt minden évben kiélezett harcot vívnak egymással az összesorsolt párok. A versenyt koszorúzási ünnepség követi, majd pedig az eredményhirdetés. Minden esztendőben készül a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Club valamilyen sportos előadással. Most sem lesz ez másként. Levetítik a Dobópápa című filmet, majd pedig a kötetlen beszélgetésé és az estebédé a főszerep. A menüről a Dobó SE elnökségi tagjai személyesen gondoskodnak. Szeretettel várunk minden szurkolót és érdeklődőt!