Hírek

A 2017-ben magyar bajnok, 2019-ben (távolugrás) és 2020-ban (60m) fedettpályás országos bajnok, U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes távolugró, Farkas Petra a tervek szerint indul augusztus 19-én, Székesfehérváron a 10. Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon. A kiváló formában lévő atlétát az elmúlt hónapokról és a terveiről faggattuk.

 

– Gratulálok az idei teljesítményedhez! Már februárban Stockholmban (6.36) aztán a Budapesten a BOK-csarnokban, az országos bajnokságon (6.56) majd Norvégiában (6.23) a Karsten Warholm meghívásos versenyen is stabilan ugrottál, ám az utolsó két megmérettetésen, a tatabányai pálya avatóján (6.64), illetve a Honvéd-kupán (6.62) annyira bíztató volt a formád, hogy akár egész komoly reményekre is okot adhat, mondjuk a jövő évi tokiói olimpia szempontjából is. Számítottál rá, hogy ilyen remekül kezdődhet ez a csúsztatott, egészen fura szezon?

– Egyáltalán nem. Edzőmmel, Szenczi Lászlóval soha nem eredményekben gondolkodunk. Erre az évre azt tűztük ki, hogy kezdjem sokkal jobban a szezont, mint 2019-ben. Ez sikerült is, de olyan 6.30-6.40 méter körüli ugrásokra gondoltam, ilyen eredményeket szerettem volna az első versenyeken, aztán ez túlszárnyaltam, és ezzel magamat is megleptem.

 

– Távolugrásban több hazai versenytársad is akad, mondjuk Nguyen Anasztázia, vagy Lesti Diana. Ez segít vagy inkább nehezíti a dolgodat?

– Teljes mértékben pozitív irányba visznek a jó ellenfelek. Korábban – Nasztival – ketten rivalizáltunk, most Diával kiegészülve már hárman vagyunk, közel azonos szinten. A hazai és a világversenyeken is ösztönöz, ha olyan vetélytársam van, aki nálam jobb eredményt ér el, mert ezzel engem is serkent, hogy még többet, a legjobbat hozzam ki magamból.

 

– A Honvéd-kupán száz méteres síkfutásban is indultál és nem is voltak rossz eredményeid. (11.72, 11.78)

– A 100 és a távol kiváló párosítás, jól kiegészítik egymást. Mindig úgy építjük fel a szezont, hogy többször is beiktatjuk a 100 métert, mert jó alapot ad a távolhoz, ráadásul kizökkent abból, hogy csak az ugrásra kelljen figyelnünk.

 

– Hogy épül fel a szezonod?

– A karantén alatt nem nagyon tudtuk, hogy mire készüljünk, hogy egyáltalán lesz, vagy nem lesz verseny. Most viszont, hogy már körülbelül lehet tudni, hogy mikor, hol indulok, próbáljuk időzíteni a formát. A legjobban az országos bajnokságon és a Gyulai István Memorialon szeretnék teljesíteni. A világranglista alapján jó esélyem lehet az olimpiai kijutásra. Akár a szint is viszonylag elérhető távolságban van, most tíz centi hiányzik. Ez kimondva kicsit soknak tűnik, de ha a jó mozgás, kellemes időjárás, megfelelő szél, kiváló pálya összejön, akkor nem lehetetlen. Nagyon nagy lendületet adhat a következő esztendőre, ha ez az év legalább annyira sikeres lesz, mint a tavalyi.

 

– Milyen emlékeket őrzöl a Gyulai István Memoriálról?

– Amikor – néhány éve – először indultam, akkor kicsit meg voltam szeppenve, mert mégiscsak felnőttek között, nemzetközi mezőnyben kellett helytállni, de aztán később már minden pillanatát élveztem. Imádok ott versenyezni, nagyon szeretem a székesfehérvári pályát. Magának a versenynek pedig fantasztikus hangulata van a versenyzők és a közönség miatt.

 

– Augusztus 19-én akár meg is ugorhatod az olimpiai szintet, még ha nem is lesz érvényes, hiszen mai tudásunk szerint a távolugrók csak november 30. után kvalifikálhatnak.

– Az remek lenne. Szeretnék versenyről versenyre javulni vagy legalábbis ezt a szintet tartani. Jó volna az egyéni csúcsom, a 6.72 közelébe kerülni, de még jobb lenne megdönteni.