Hírek

– Nagyon furcsa szezont élünk. Más típusú felkészülést igényelt, mint a korábban megszokott. Hogyan tudtatok módosítani a felkészülés menetén, illetve miként sikerült összeállítani a versenynaptárt?

– A felkészülés lényegi elemei nem változtak, hiszen elkezdtük a felkészülést november közepén, december elején, így attól kezdve márciusig minden a megszokott mederben folyt, sőt még edzőtáborba is eljutottunk decemberben. Az nagyon sikeres volt, és az eltervezett munkát maximálisan el is tudtuk végezni. Aztán jöttek volna a versenyek – március közepétől – az országos bajnokság, illetve a dobó Európa Kupa, de csak az ob-t rendezték meg. Ott már láttuk, hogy nagyobb problémák lesznek, így kicsit visszavettünk. Már látni lehetett, hogy nagy a baj, mert eltörölték az olimpiát, az Európa-bajnokságot, úgyhogy átálltunk olyan rendszerre, hogy tíz edzésből csak hatot teljesítettünk, és több pihenőt is kaptunk, így jobban ment a munka. Később kezdett visszaállni az élet a normálisabb kerékvágásba, megjelent a Magyar Atlétikai Szövetség versenynaptára, azóta újra teljes erőbedobással készülünk a megmérettetésekre.

– Idén 66.52 és 70.20 között dobtál. Milyen formában érzed magad?

– A legjobb és a legrosszabb eredményem között szeretném jobban összeszűkíteni az ollót. Már annyi éve versenyzek, hogy igazán azon a szinten kellene tartanom, amit elvárok magamtól. Mindig nagyon szerettem más városban versenyezni, akár Magyarországon, de még jobban külföldön, hogy éles versenyhelyzetben kelljen teljesíteni, de idén keveset tudtunk külföldre járni. Most például júliusban Szlovéniában kicsit furcsa volt, mert belülről sokkal jobbnak éreztem a dobásokat, mint amit az eredményjelzőre kiírtak (67.39m). Értetlenül álltam. Utána Csehországban, Pardubicében sajnos megint gondok adódtak a derekammal, ami meg is mutatkozott az eredményben (66.52m)

– Nyilván azt szeretnéd, hogy stabilan 70 méter fölött érjen földet a kalapács.

– Igen, pontosan. Július elején még 69.75-öt teljesítettem itthon, amit nagyon jónak értékelek, mert minden dobásom 69 méter fölött volt, az nagyon jó stabil eredmény, és azt gondoltam, hogy majd arról a szintről tudok építkezni. Az élet ezt kicsit átszervezte. Próbálok nem elkeseredni, hiszen most már tényleg beindult a versenydömping, szinte minden hétvégén indulok, szóval remélem, hogy majd azért jönnek a jobb eredmények.

– Azzal, hogy elmaradt – többek között – az olimpia és a párizsi Európa bajnokság is, melyik polcra került a Gyulai István Memorial a programodban?

– Amióta van lehetőségem indulni az Atlétikai Magyar Nagydíjon, azóta mindig rendkívül fontos szerepet tölt be a felkészülésemben, hiszen nagyon rangos verseny, és az hogy megadatik a lehetőség hogy elinduljunk a kalapácsvetés nagyágyúi között az óriási, és tényleg mindenki megpróbálja magát még jobban odatenni. Idén még inkább felértékelődik ez a verseny, így az egyik kiemelkedő megmérettetése az idénynek.

– És ha ott döntenéd meg a 72.52 méteres egyéni csúcsodat?

– Az nagyon jó lenne. Meg is teszek érte mindent.