Hírek

A DSC-DSI atlétája augusztusban, a 10. Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon adta át a múltnak Siska Xénia 1984-ben felállított 12.76-os rekordját, de – mesterével visszanézve a felvételt – a futásban találtak hibát.

– Gratulálunk! Ahhoz képest, hogy a koronavírus-járvány milyen helyzetet teremtett a világ sportjában, benne az atlétikában, remek évet zártak.

– Köszönjük! Luca tavalyi sérülése miatt a 2019-es esztendőben nem mindent tudtunk úgy csinálni, ahogy szerettük volna. Idén más módon tettünk bele munkát a felkészülésbe. Azt tudni kell, hogy folyamatosan az olimpiára készültünk, majd mikor eldőlt a halasztás, az Európa-bajnokságot tűztük ki célul. Ennek megfelelően edzőtábor hiányában is elvégeztük azt, amit elterveztünk.

– Az eredmények már az év elején mutatták, hogy eredményes volt a felkészülés, hiszen – februárban – fedett pályán Lengyelországban, Torunban és a budapesti országos bajnokságon is 7.97-et repesztett Luca, 60 gáton.

– Akkor még úgy terveztük, hogy nekünk vagy szintet kell teljesíteni Tokióra, vagy pontokat kell gyűjtögetnünk, hogy a világranglistás helyezés elég legyen az olimpiai induláshoz. Azt latolgattuk, hogy a fedettpályás világbajnokságon csak akkor indulunk el, ha olyan formában lesz Luca, hogy a rangsorban a legjobb tízbe kerülhet. Aztán okafogyottá vált a dolog, hiszen a nandzsingi szervezők bejelentették, hogy 2021-re csúsztatják a vb-t.

– Mennyire zavarta meg a felkészüléseteket, hogy három világverseny is elmaradt 2020-ban?

– Ahogy törölték az egyiket, rögtön a következővel kezdtünk foglalkozni, és így tovább. Majd, amikor kiderült, hogy mind elmarad, fókuszálni kezdtünk a 2021-es évre, mert nekünk mindenképpen szintet kell teljesíteni Tokióra. Általában hosszabb távra tervezünk, és Lucával ezt gond nélkül lehet, mert mentálisan nagyon erős. Nem nagyon foglalkozik hátráltató körülményekkel, azokon túl tud lépni, és velem együtt a jövőbe tekint.

– A világversenyek elmaradásával, halasztásával felértékelődött az idei Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj. Hogy készültetek rá, ismerve a körülményt, hogy 2020 decemberéig nem lehet kvótát szerezni?

– Lucában benne volt, hogy magának is bizonyítson. Tavaly, Dohában, a világbajnokságon még nem volt százszázalékos. Előtte két héttel még be volt dagadva a lába, ráadásul hosszú ideje – 2013 óta – ez volt az első olyan év, hogy nem futott egyéni csúcsot. Ez komoly motivációt épített benne 2020-ra. Makacs emberek vagyunk, így elhatároztuk, hogy a körülményektől, járványtól, felkészülési nehézségektől függetlenül egyéni csúcsot kell futni. Három biztos pontunk volt: a toruni verseny, az országos bajnokság és az Atlétikai Magyar Nagydíj. Ezekről lehetett biztosan tudni, hogy megrendezik, így építettük fel a formát.

– Amikor augusztus 19-én, este, negyed hét körül, a 100 gát döntője végén megállt az időmérőóra a Bregyó-közi Regionális Atlétikai Centrumban, érezted, hogy itt valami nagy dolog történt?

– Én a rajtnál szoktam állni, mert előtte mindig még utoljára összenézünk Lucával. A kivetítőn néztem a befutót, és éreztem, hogy nagyon közel van. Azt, hogy 12.71 lesz, azt álmunkban sem gondoltuk volna. Szerettünk volna 12.83-nál jobbat futni, ez volt a cél, és sikerült. Ez is bizonyítja, hogy azzal a munkával kell menni tovább, amit eddig elvégeztünk. A mentalitáson sem szabad változtatni. Stabilizálni szeretnénk a 12.80-on belüli futásokat, és így talán a következő célunk is megvalósulhat.

– Visszanézve a futást – immáron hideg fejjel –, hogy tetszett?

– Volt benne hiba. A verseny közben az egyik gátról lelépés nem volt annyira dinamikus, mint odáig, illetve a tizedik gátról lejőve Luca nagyon nyomta magát előre, nem a megszokott futóritmusát tartotta. Nyilván látta maga mellett Vissert, rápillanthatott az órára is. Van tehát mire koncentrálni a következőkben.

– Hogyan tovább?

–Nagyon bízunk benne, hogy 2021-ben lesz olimpia, hogy milyen feltételekkel, az más kérdés. Folytatjuk a megkezdett munkát. Úgy tervezzük, hogy lengyelországi, márciusi fedettpályás Európa-bajnokságon felmérjük a formát, majd a lehető leghamarabb szeretnénk szintet futni, hogy biztos legyen az indulás Tokióban, ott pedig az egyéni csúcs a cél, meglátjuk mire lesz elég…