Hírek

Stílusosan világklasszis eredménnyel kezdődött a nyolcadik Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj második versenynapja. (Az elsőn az etióp Ansa Weynshet nyerte a hölgyek 3000 méteres akadályfutását, míg a lengyel Anita Włodarczyk a kalapácsvetést.) A – szintén lengyel – kalapácsvető Wojciech Nowicki 81.85-tel nemcsak egyéni legjobbját érte el, de rögtön az idei világranglista élére lépett vele, még honfitársa – az olimpiákat leszámítva verhetetlennek tartott – Paweł Fajdek (81.14) is 71 centivel maradt el tőle. A döntő egyetlen magyar versenyzője, a húszéves Halász Bence kicsit csalódottnak tűnt, annak ellenére, hogy nagyon stabil sorozattal és 78.57-es kísérletével a harmadik helyen végzett, ezúttal több, mint két méterrel megelőzve a riói olimpia bajnok – tadzsik – Dilsod Nazarovot.
– Kicsit talán nagyot álmodtam, mert szerettem volna áttörni a nyolcvan méteres álomhatárt, és az edzéseredményeim is azt mutatták, hogy ez bármikor megtörténhet. Most a stabil versenyzést hoztam, három dobásom is 78 méter felettire sikerült, de nem volt olyan kiugró eredményem, mint tavaly. Ostravában. Jó, a felnőtt Európa-bajnokságon azért örülnék az ilyen sorozatnak – vélekedett Bence.

A verseny egyik legnagyobb meglepetése az amerikai Christian Taylor visszatérése volt: az amerikai hármasugró legutóbb 2011-ben, az első Gyulai István Memoriálon szerepelt. Saját bevallása szerint is a budapesti viadal indította el karrierjét, és tényleg azóta nyert két olimpiai bajnoki aranyérmet (2012, 2016) három világbajnoki címet (2011, 2015, 2017) és nyolc centiméterre megközelítette Jonathan Edwards – 1995-ben ugrott – 18.29-es világcsúcsát. De hogy eljött Székesfehérvárra, az azért is érdekes, mert ebben a szezonban úgy döntött, inkább a 400 méteres síkfutásra koncentrál, lévén, hogy nincs szabadtéri világverseny 2018-ban, így nem kell a számára figyelnie, amelyben alig vállal szereplést. Ehhez képest ugrott 17.64-et, ami csak azért nem lehetett hivatalos versenycsúcs, mert a megengedettnél nagyobb (+2.1-es) hátszélben született.

A férfi diszkoszvetés mezőnye talán még a szokásosnál is erősebb volt, bár a versenyt „mindössze” 67.24-gyel nyerte meg a jamaikai Fedrick Dacres, de sem a friss országos bajnok Szikszai Róbert, sem a sérüléssel bajlódó, betegségből visszatérő Kővágó Zoltán nem jutott a nyolcas döntőbe.

Zoli így nyilatkozott a verseny után: – Ennél erősebb diszkoszvető mezőnyt, mint a Gyulai István Memoriálon, jelenleg nem is lehet összeállítani. Sajnos részleges izomszakadásom volt, és antibiotikumos kezelésem a tüszős mandulagyulladás miatt, amit az országos bajnokságon és most is éreztem. Ezt vártam magamtól. Van – nagyjából – kéthetes lemaradásom, az Európa-bajnokságra újra össze akarom rakni magam, még kell kis erő, és a mozgáson is szükséges csiszolni.

A férfi magasugrás ezúttal is izgalmas és látványos küzdelmet hozott. Az arca egyik oldalán szakállas, a másikon borotvált olasz Gianmarco Tamberi a 2.26-ot még átvitte, ám kiszállt 2.30-nál, de csak úgy dobálta a csókokat a közönségnek, és nem maradhatott el a hátraszaltó sem a szivacson. A versenyszám legnépszerűbb figurája mégsem ő, hanem a győztes, katari Mutaz Essza Barsim volt, aki már megnyerte a versenyt amikor felrakatta a lécet 2.40-re, amit csak néhány ember volt képes átugrani a sportág történetében. Harmadszorra átvitte, megdöntve ezzel a versenycsúcsot, beállítva a világ, illetve saját, idei legjobbját. Majd úgy döntött, ha már ilyen jó formában van, nekifut a 2.46-nak is, ami világcsúcskísérletnek számított. Elsőre majdnem meg is ugrotta, de a léc végül csak leesett. Viszont kivívta mindenki elismerését, még a melegítő, levezető atléták is kijöttek az edzőteremből, hogy lássák.

Kiemelkedő magyar eredmények is születtek a versenyen. Nguyen Anasztázia előbb 100 méteren 11.54-gyel, majd távolugrásban 6.43-as egyéni csúccsal lett ötödik – a távol az idén lett a másik fő száma. Kazi Tamás pedig 1000 méteren 2:17.19-es eredménnyel, 19 századdal megdöntötte saját rekordját, majd mosolyogva összegzett: – Az ezer métert évente egyszer-kétszer rendezik meg. Nagyon jó kiegészítő táv, mert a felkészülés speciális munkát nem igényel, ugyanakkor különleges edzésmódszer és eszköz. Gyors, de azért kell állóképesség is, ezért szívesen indulnak rajta a nyolcszázasok és az ezerötszázasok is. Nem számítottam arra, hogy országos csúcsot futok, de hogy mégis sikerült óriási lendületet ad az Európa-bajnokságig.

A nap legjobban várt száma a 110 méteres gátfutás volt, a világbajnoki bronzérmes Baji Balázzsal, melynek kedvéért még Barsim világcsúcskísérlete is szünetelt. A Budapesti Honvéd atlétája újra bizonyította miért az egyik kedvenc versenye a fehérvári. A közönség ujjongása közepette – nagyon erős mezőnyben – lett második, 13.27-es idővel, idei legjobbjával. Még az olimpiai és világbajnok jamaicai Omar McLeod-ot is legyőzte, csak az idén elképesztő formában versenyző orosz Szergej Subenkov ért célba előtte, 12.92-es versenycsúccsal. Baji ideje 2018-ban a harmadik legjobb a kontinensen, úgyhogy alakul az Európa-bajnoki forma. – Elsősorban az időeredménynek örülök, az volt fontosabb. Ez a 13.27 már nagyon kellett az Európa bajnokság előtt, a második hely pedig csak hab a tortán. Elöl elvégezni mindig jó, pláne ilyen mezőnyben – mondta Balázs.

A Dr. Spiriev Bojidar trófeát a katari magasugró, Mutaz Essza Barsim nyerte el.

Eredmények.