Hírek

Balázs súlyos sérülés után tért vissza 2020-ban, így nem csoda, hogy a 10. Gyulai István Memorialon nem nyerte meg a 110 méteres gátfutást, de ő nem ebből a nézőpontból közelíti meg a dolgokat.

 

– Jól érzékelem, hogy egyike vagy azoknak, akik nem voltak elkeseredve attól, hogy az olimpiát egy évvel eltolták?

 

– Jól látod. Sajnáltam és sportolóként nem örültem neki, hogy ilyen foghíjas és ingerszegény évet kellett végigélni, de valóban, a 2019-es év elején történt sérülésem után nekem inkább lehetőséget adott ez a plusz egy év arra, hogy még jobban felkészülhessek és nagyobb eséllyel nézhessek a tokiói olimpia elé.

 

– Állatorvosként dolgozol, mellette készülsz az olimpiára. Hogyan élted meg ezt az esztendőt házikedvenceink doktoraként?

 

– A munkánk ugyanúgy zajlik, de persze a sport volt az első mindvégig, mellette viszont jó volt bejönni dolgozni, hiszen nem csak abban a sportbéli bizonytalanságában töltöttem a mindennapjaimat, úgyhogy mint mindig, most is nagyon örülök annak, hogy két lábon állok, és nem csak és kizárólag a sport teszi ki az életemet. Amúgy a kutyák, macskák boldogok attól, hogy a gazdi a megszokottnál több időt tölt velük.

 

– A most búcsúzó esztendő fontos része, hogy beleálltál a 2023-as atlétikai  világbajnokság megrendezésének ügyébe. Te voltál a social mediában az ügy zászlóvivője.

 

– Az biztos, hogy a 2023-as atlétikai világbajnokság nagyon közel áll hozzám, így nem volt kérdés, hogy teljes mellszélességgel kiállok mellette, hiszen tudom jól, hogy mekkora lökést adhat a magyar atlétikának, de az egész hazai sportnak az ilyen óriási horderejű nemzetközi verseny. De azért is, mert még ezen részt szeretnék venni, és boldogan versenyeznék hazai közönség előtt. Fantasztikus lenne és méltó megkoronázása az egész pályafutásomnak. Nyilván nemcsak magamra gondoltam, hanem minden társamra és a sportot kedvelő magyar emberekre, akiknek hatalmas élmény lesz, hogy ezt a világeseményt itthon, testközelből követhetik, és biztos, hogy a magyar atlétika nemcsak a 2023-as esztendőre, hanem az azt követő évtizedekre is óriási lökést kaphat. Ha már Magyarország elnyerte ennek a versenynek a rendezési jogát, akkor a folyamatokat rendben kell tartani és valóra kell váltani. Örülök neki, hogy ez végül sikerült is és reménykedhetünk abban, hogy fantasztikus világbajnokság lesz.

 

– Hogyan emlékszel vissza a 2020-as Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjra?

 

– Nagyon örültem, hogy végre visszakerülhettem a nemzetközi atlétikai vérkeringésébe. Annyira kedves volt a szívemnek az élmény, hogy ott lehettem, nagyon hiányzott és hiányzik minden, ami a versenyek körül zajlik, így nagyon hálás voltam a rendezőknek, hogy megszervezték, és tényleg a lehetetlent valósították meg. Ez nagyon keveseknek sikerült az egész világon. Le a kalappal! Az elért eredménnyel kapcsolatban már előtte is tudtam, hogy nem leszek képes a világ élmezőnyével lépést tartani. Felépültem ugyan a sérülésemből, de még nem tartottam ott, ahol szerettem volna, mégis meg akartam mutatni magam, hogy visszatértem, ha még nem is régi szép formában, de próbálok meríteni ebből az élményből. Erősítem magam, hogy igenis van keresnivalóm komoly nemzetközi szinten is, és ezt a felkészülési időszakot keményen és kompromisszummentesen végig dolgozva jövőre már ott leszek a legjobbak között.

 

– 2021 – ha minden jól megy – hoz magával olimpiát is.

 

– Minden bizonnyal számolhatunk a tokiói olimpiával. Még nem rendelkezem kvótával, úgyhogy ez a legnagyobb feladatom, hogy ez megvalósuljon. Nyilván  ennek szellemében állunk neki az egész felkészülésnek és versenyidőszaknak úgy, hogy akár már fedett pályán közelebb tudok kerülni ahhoz, hogy utazó lehessek. Izgalmas év lesz.

 

– A 2023-as, budapesti világbajnokságon indulni szeretnél. Rá egy évre, ha minden rendben megy, Párizsban olimpia lesz. Meddig látsz előre a versenyzői pályafutásodban?

 

– Az idő nem nekem dolgozik, de a jövő év hivatott sok mindent eldönteni. Ha olyan ütemben tudok készülni, olyan eredményekkel tudok szerepelni, amivel elégedett tudok lenni, és van bennem még bőven potenciál akkor 2023-ig biztosan látom a pályafutásomat. 2024-ig már nem ennyire biztos. Nyilván egy év utána már nem nagy idő. Ha sikerrel szerepelek a hazai világbajnokságon akkor valószínűleg bevállalom a 2024 es olimpiát is. Mindenesetre a budapesti világbajnokság fantasztikus alkalom lenne akár arra is, hogy azzal fejezzem be a pályafutásomat. Nyilván nehéz, nagyon nehéz azt a döntést meghozni, és tényleg távol is van még, de az biztos, hogy a 2023-ig még tervezek.

 

– Mit kívánnál 2021-re magadnak, illetve a magyar atlétikának?

 

– A magyar sportolóknak egészséget, lemondás nélküli, normális sportos, olimpiai évet, magamnak pedig, hogy ott legyek Tokióban az olimpiai csapatban.