Hírek

A gazdasági válság közepén, szinte a semmiből sikerült felépíteni olyan egynapos atlétikai versenyt, amin már az első esztendőben regnáló olimpiai- és világbajnokok, világcsúcstartók indultak, és érték el minden idők legjobb magyarországi eredményeit, vagy épp a világ legjobbját. Asafa Powell az előfutamban 9,90 másodperccel, majd a döntőben 9,86 másodperccel győzött, és ezzel azóta is a Magyarországon valaha futott leggyorsabb 100 méteres idő tulajdonosa. Kővágó Zoltánnál  senki nem dobott nagyobbat abban az évben, olimpiai ezüstérmes diszkoszvetőnk kezéből a szer 69,50 méterig repült. A verseny az egynapos viadalok világranglistáján a 33. helyen robbant be a köztudatba, és jelezte azonnal, hogy számolni kell a Gyulai István Memorial nevével a jövőben.

Pedig nem indult jó előjelekkel a nap. A 2011. július 31-én megjelent Nemzeti Sportban Bálint Mátyás és Mátay Andrea készített összeállítást a „Gyulairól” – ahogy becézik a nagydíjat –, melyben leírják, hogy a „stadionban kavargó szél fogadta a versenyzőket, olykor viharos lökések befolyásolták az eredményeket, ráadásul a célegyenesben sokszor ellenszél fújt.”

Ez azonban nem zavarta a jamaikai klasszist, Asafa Powell-t, ahogy az sem, hogy rajta kívül két 9.90-en belüli időt tudó sprinter is rajthoz állt Budapesten. A zimbabwei Ngonidza-she Makusha (9.89) és honfitársa, a vele egyidős Michael Frater (9.88).

A vetélytársak kapcsán Powell így nyilatkozott: – Bevallom, engem nem foglalkoztat, hogy kik az ellenfeleim. Mindig magamra figyelek, itt Budapesten elsősorban azért drukkoltam, hogy ne essen az eső.

Nos az égiek ügyeltek a részletekre, a csapadék elmaradt. A nézők már csak arra figyeltek, hogy a szél miatt hitelesíthető legyen az eredmény. „Az első előfutamban Asafa pár lépés után jelentős előnyre tett szert, s a tőle megszokott módon szinte siklott a cél felé – az utolsó lépéseken aztán kissé kiengedett. Ideje így is 9.90 lett, a szél pedig a megengedett határon belül maradt (+1.8). Ezzel megdőlt Linford Christie 10.03 másodperces pályacsúcsa, melyet 1987-ben állított fel. Örömében a nap is kisütött. Szerencse, hogy Powell az első futamban indult, mert a másodikban már túl erős (+2.7) volt a hátszél, itt Makusha 10.06 másodperccel nyert.”

A döntőt este nyolc órakor rendezték, ekkor már meglehetősen hűvös volt, a nézők a táskájukban, hátizsákjukban kutakodtak a pulcsik, dzsekik után, de persze senki nem mozdult, a rajtra pedig elnémult a stadion.

Asafa ezúttal az utolsó centiméterig hajtotta magát, ennek meg is lett az eredménye, hiszen – megengedett hátszélben – 9.86-ot repesztett, ezzel újabb rekord dőlt meg, a jamaikai pedig elnyerte a verseny fődíját is, a Dr. Spiriev Bojidar Trófeát, ami a nemzetközi szövetség által évtizedek óta használt hivatalos atlétikai pontértéktáblázat és az arra épülő világranglista rendszer megalkotójának állít emléket, s minden évben a versenyen legjobb teljesítményt nyújtó atléta kapja.
Makusha 10.16-tal második lett.

Az első Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj hazai sztárja Kővágó Zoltán volt. Bár a verseny előtti sajtótájékoztatón szkeptikusnak tűnt: – Csak azért kezdtem el ismét dobni, mert fogadtam a klubomban, hogy néhány hetes edzéssel is képes vagyok elérni az olimpiai nevezési szintet. – szűrte át fogain a mondatot. A fogadást megnyerte, de hogy mi volt a tét, azt nem árulta el – az viszont nem csoda, hogy ilyen előzmények után mindenki azt várta, hogy a diszkoszvetés győztese, a kétszeres olimpiai bajnok – az akkor 32 éves – litván Virgilijus Alekna lesz. Így is indult: Zoli elsőre kilépett, másodikra szektoron kívülre vetette a szert, ám harmadikra már akkori legjobbját (65.47m) érte el. Negyedik kísérlete alkalmával a nézők nem kaptak levegőt, mert – bár ez is szektoron kívül, de – a hetven méteres szalagot érintetve ért földet. Ötödikre aztán jött a szenzáció: 69.50 méteres dobása – az év legjobb ereménye – meghozta a győzelmet a Szolnoki Honvéd sportolójának. Alekna 66.02 méterrel második, Fazekas Róbert 62.99-cel ötödik lett.

– Fantasztikus ez a verseny – mondta Kővágó a pályán a mikrofonba. – Köszönet a közönségnek, több ilyenre lenne szükség itthon…

Eredmények itt.

Folytatjuk.