Hírek

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség, a World Athletics hét kategóriába sorolta a világban megrendezésre kerülő egynapos versenyeket. A legmagasabban jegyzett a Gyémánt Liga, míg a második helyen a World Athletics Continental Tour Gold sorozata áll. Ebbe került be a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj, 2019 végén. Ennek kapcsán kérdeztük Deutsch Pétert, a szervezőbizottság elnökét.

 

– Induláskor, 2011-ben az ötödikként rangsorolt versenyrendszerben volt az Atlétikai Magyar Nagydíj, így, ha a labdarúgással vonunk párhuzamot, akkor a csapatotok tíz évvel ezelőtt feljutott az NB III-ba, most pedig az Európa Liga csoportkörében szerepel. Tíz évvel ezelőtt milyen jövőképpel vágtatok neki a rendezésnek?

 

– Először az emberi oldaláról közelíteném meg, mert 2010-ben, amikor eldöntöttük, hogy megrendezzük az első eseményt négyen ültünk az asztalnál, Gyulai Miklós, aki Gyulai István legidősebb fia. Neki mindig is nagyon fontos volt a Gyulai István Memorial, de ő – a hazai szövetség elnökeként – nem vett, és most nem vesz részt a szervezésben,  versenyigazgatónk, Gyulai Marci, akinek volt bizonyos rendezvényszervezői tapasztalata. Számomra a legfontosabb az volt, hogy Spiriev Attila barátomat meg lehetett győzni arról, hogy nekifogjunk ennek a projektnek

 

– Mi volt a cél?

 

– Nekem személy szerint mint volt atlétának,, de nekünk, mint szervezőknek soha nem az volt a  tervünk, hogy legyen egy verseny, aztán meglátjuk mit lehet vele kezdeni. Én akkor is azt gondoltam, hogy újra létre kell hozni valamit, ami piacképes. A termék akkor tud piacképes lenni, ha deklaráltan az a célja, hogy a legjobbak közé akar kerülni. 2011 óta már sok minden megváltozott. Más a helyszín, a lebonyolítás tekintetében a rendezvényszervezési struktúrát választottuk, hogy minél jobb eredményeket tudjunk elérni.

 

– Volt olyan év, amikor valami különlegesség tovább növelte a verseny iránti érdeklődést?

 

– 2012-ben hazánk és a magyar atlétika olimpiai bajnokot ünnepelt Londonban, Pars Krisztián személyében.Büszkék vagyunk arra, hogy  mi kaptuk meg a lehetőséget, hogy nálunk, a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon köszönthették a szurkolók, a sportot szerető emberek, illetve a hazai sportvezetés a londoni győzteseket, érmeseket. Ez tovább emelte a rangját az akkori versenynek.

– Milyen stációkon keresztül jutottatok el a mostani besorolásig?

 

– 2011-ben már felkerültünk az atlétika palettájára, és onnan elindultunk abba az irányba, hogy először harminc közé szeretnénk kerülni a világ egynapos, rangsorolt versenyei között. Aztán jött az újabb cél, hogy jó lenne húsz közé bejutni, és azért azt ne felejtsük, hogy 2017-ben Gyémánt Ligát vertünk… Ez nagyon izgalmas utazás, és én az első kilenc után most már úgy gondolom, megvan a támogatottsága az eseménynek, és nagyon fontos, stabil a helye a hazai és a nemzetközi atlétikában is.

 

– Mit érzékelnek a szervezők az új besorolásból?

 

– Olyan világba kerültünk be, melybe nagyon sokan szeretnének. Az élet visszaigazolja, ha valamit lelkiismeretesen csinálsz. Az nagyon komoly „feedback”, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség felkéri a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj szervezőit, hogy írjanak alá szerződést a következő évekről, akkor amikor a több évtizedes múltra visszatekintő berlini ISTAF nem kapja meg ezt a lehetőséget. Ez óriási dolog. Azt érzem, hogy pici az ország, de sok mindenre lehet büszke a tudományban, a művészetben, a sportban. Legyünk büszkék, hogy a sportolók mellett a sportrendezvényeink is világszínvonalúak, mert azok! Gondoljunk bele, hogy idén tizedik alkalommal is meg tudjuk rendezni a versenyt, és a Formula 1 mellett az elmúlt évtizedben ez az egyetlen olyan sportesemény, amelyik minden évben megrendezésre kerül Magyarországon.

 

– Mire számíthatnak a nézők augusztus 19-én?

 

– A kulcsszó az egységes arculat, vagy mondhatom a manapság használt kifejezéssel is: „branding”. Ez vonatkozik a képi világra, ami a stadionban fogadja a nézőket, a lebonyolítási rendszerére, a hangeffektekre, szignálokra, mezszámokra. Kingstontól egészen Kínáig, Európán keresztül az összes állomás arculata azonos. Nem változnak viszont a minőségi kritériumok. Célunk: megerősíteni azt a minőséget, amit az elmúlt években létrehoztunk, és folyamatosan – mint produktumot – lerakni nemzetközi atlétika, a nézők, a magyar sport asztalára. Ha szerencsénk van – mert reményeink szerint ez is előfordulhat – három, vagy négy év múlva akár még olyan eredményeket is hozhatunk, hogy felkérnek minket, hogy lépjünk be a Gyémánt Liga sorozat állomásai közé.

 

– Kikre számíthatnak a nézők?

 

– Egyértelmű, hogy most nem az a kérdés, hogy hány olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, vagy világcsúcstartó érkezik Székesfehérvárra, hanem hogy augusztus 19-én olyan legyen az egészségügyi környezet, hogy akikkel megállapodunk, azok ide is tudjanak utazni. Folyamatosan tájékoztatást adunk a Facebook-, Instagram- és weboldalunkon azokról, akik aláírták a megállapodást.

 

– Hogyan változott a verseny megítélése a sportolók körében?

 

– Ez talán a legizgalmasabb, ha az ember azt gondolja végig, hogy mi történt az elmúlt kilenc-tíz évben. Emlékszem olyan versenyszámra – az első két-három évben –, amikor nem tudtuk kitölteni mind a nyolc futópályát indulókkal. Felsejlik bennem az a helyzet, amikor az országunk az Európában való elhelyezkedését kellett elmagyarázni a menedzsernek, és utána felhívni a figyelmét, hogy itt kiemelkedő színvonalú szervező csapattal és tapasztalattal rendelkező társaság kívánja megrendezni a versenyt. Az alapvető változás, hogy nem nekünk kell most már bemutatkozni. Ha azt mondjuk, hogy Atlétikai Magyar Nagydíj, vagy Gyulai István Memorial, akkor nemcsak Gyulai Istvánra emlékeznek, hanem tudják, hogy van verseny a világon, mely neki állít emléket. Tudják, hogy Székesfehérvár kis város, de nagyon szeretik ezt a családias környezetet, és az is megvan nekik, a nem túl távoli jövőben, ebben az országban atlétikai világbajnokságot rendeznek, így érdemes meglátogatni, ami távolabbra is vezet, mint maga a sport.

 

– Lassan felnő egy „gyulais” generáció, hiszen több magyar atléta is ezen a versenyen mutathatta meg magát először a világnak.

 

– A Gyulai István Memorial a közönség szeme láttára nőtt fel. A legkiemelkedőbb eredményeket produkáló hazai atléták mind indultak nálunk, sőt remekeltek a nagydíjon. Baji Balázs, Márton Anita, Halász Bence, Kozák Luca, Kerekes Gréta – és még sorolhatnám – világsztárokkal mérhette össze tudását, így egy picit már saját „gyermekeink” is vannak. A legfontosabb, hogy egyre kevesebb helyen kell bemutatkoznunk, mert ha azt mondjuk hogy Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj, tudják, hogy ez mit jelent.